A kora esti forróság engedély nélkül tört be az erkélyajtómon. A sötétítő függöny lágyan ringatózott fel-fel fedve a város zaját. Épp a tükör előtt ülve festettem ki magam és igen, tetszett a látvány. Imádom a szemem amikor ki van húzva, ahogyan az egyiptomi stílusú cicaszem festési megoldásomat. Ajkaimra csak egy leheletnyi színt viszek fel, elvégre tudom jól mit is mondott drága barátnőm. „Vagy az ajkaidat, vagy a szemedet emeld ki. A kettő együtt már túlzás!” Ezt pedig be is tartom. Az utolsó simítások után végre készen is állok az estére. A díszes meghívó ott hever az asztalon. Hogy ki küldte és milyen okból nem tudom, csak azt, hogy a tágabb környékből minden nem emberi lény –többek között én is- és minden olyan ember –többek között barátnőm is- hivatalos volt aki csak számít, vagy nem.
Imádom a stílusom, egyszerűen megveszek a saját tervezésű ruháimért. Jelenleg egy platform csizma, nadrág és felső virít rajtam és akkora mosoly, mint azokon az idétlen sárga smile fejeken. Nem mondom, hogy különösen kiöltöztem volna, de a világ így is alaposan megnéz magának. Tátott szájú pasikat és csajokat hagyok magam után, de kit érdekel amikor jól érzem magam a bőrömben. Hopp, egy ismeretlen asszonyság sűrű kereszteket dobáll magára amikor megpillant. Nem bírom megállni és rákacsintok. A hátam mögött lemenő nap elém rajzolja a sziluettemet. Megint megcsináltam! Konstatálom a különös árnyékot. A nadrágom patentos oldalt, de most a melegre való tekintettel nem csatolgattam be, így köpenyként lobog minden léptemnél a vádlim körül. A felsőm pedig annyit mutat amennyit szeretnék, de ugyanakkor sejtelmes is. Igazán passzol a lényemhez. Hogy még nem mondtam volna?! Árny vagyok, a kevésbé depressziós fajtából. Bár az erőm nem teljes, de félvér sem vagyok. A múltam olyan, amilyen. Kár szépíteni. Mivel nem voltam erőm teljében, hogy úgy mondjam egy félvér szintjén állok. Habár a szüleim erős és büszke vezetők az árnyak tanácsába, jobbnak láttam megpattanni a sorsom és a családi szégyen elől. Most egy étteremben vagyok szakács ahol nem csak hétköznapi a vendégkör. Szeretem a munkám, az életem. Nem vagyok egy vezető típus és ennyi, hogy akad pár személy aki kedvel és akikre úgy érzem számíthatok, na meg vevők egy-egy jobb bulira nem vágyom sokkal többre. Persze, már él bennem az érzés, hogy jó lenne egy tartós kapcsolat, de köszönöm szépen csak akkor próbálkozzon valaki, ha tud teljesíteni is. Itt pedig nem épp az ágyra és az akrobatikus tudásra célzok. Na mindegy, majd ha jön valaki ezzel ráérek akkor is foglalkozni. De most party time van!
A helyszín a Rémségek cirkuszaként csúfolt egykoron panzió, most úgy fest mint valami túlspilázott halloweeni díszlet. Özönlenek a vadabbnál vadabb egyének. Érdekes, hogy még a vámpírok is hajlanak a jelmezesdire. Már-már viccesnek mondható az ajtónálló Lugosi féle drakulának beöltözött árny. Jól ismertem még régről. Őt kitagadták még mielőtt leléphetett volna. Szegényem nem értette túlzottan a feladatát. A vizsga során az volt a végső próba, hogy megverekedjen egy másik árnnyal. Végül azt a parancsot kapta, hogy ölje meg. Bár habozott, de megtette. Széttépte a vesztest, láttam. Viszont ebben a pillanatban elbukott. A vizsga elején ugyanis afféle zárójeles megjegyzés volt, hogy halálos sebet ejteni tilos. Most komolyan, ilyen egy rohadt bagázsban kellene élnem. De azért sajnálom kicsit a melákot. Jó és hűséges katonája lett volna az árnyak seregének. Azt mondja, hogy jól megvan az emberi világban, mert persze van az ő világuk meg a mi világunk, mindez egyetlen bolygón. Csoda hát, hogy állatok és növények pusztulnak ki?!
Ahogy bejutok máris elönt a kellemes mámor. A szervezők nem bízták a véletlenre és megbűvölték a bulit, hogy senki se unatkozzon, vagy érezze magát rosszul. Szóval akad boszi is köztük, varázslatos! Végigpásztázom az előteret, de sehol sem látom a barátnőmet. Ellenben összefutok pár nagyon kívánatos alakkal. Ahogy elhalad mellettem az egyik, érzem a vágyát. És az a feromon elveszi az eszemet. Az ember esze megáll, hogy pasi létére csalogatja a nőket, pedig a kinézete alapján is tapadnának rá. Ő pedig még a kémiát is beveti, gonosz-gonosz egy démon! Megállunk egymás mellett és egy néma társalgással tudatjuk a másikkal, hogy egy fenti szobában mégis mit is tennénk egymással. Átöleli a derekamat és magához húz a mámoros illatban közel jártam, hogy a bugyim önként lecsusszanjon rólam, de ma megfogadtam, hogy történjen bármi –még ha a tündérmesés herceg lovagolna is be, vagy belém- akkor sem csábít el senki. Erre tessék! Én és a piszkos fantáziám. Francba! Azon kapom magam, hogy feketére kent száját bámulom, miközben a keze elindul felfelé a felhasított nadrágomban. A testem a következő lépésért kampányol az agyamnak: ugorj az ölébe és addig csókold, míg fel nem visz az egyik szobába ahol megtudod miről is híres a feromon csapdás démonok egyik kiváló példánya. És a perverz képzeletem vetíteni is kezdte a filmet, hogy ez az idegen pasi hogyan próbálna meg uralkodni rajtam. De persze én nyernék, mindig én nyerek.
- Bocs szivi, ma lezbiparti lesz. –sóhajtom és egy vigyorral ellököm tőle magam. Mielőtt még azonban elléphettem volna, alulról a bugyimba csúsztat egy névjegykártyát. Ügyes!
- Night! –szól hozzám a főnököm.
- Á, helló Ewan! –lépek oda a magas és sexin izmos vérfarkashoz.
- Látom hamar kapóssá váltál. –intett a még engem bámuló démon felé.
- Tudod hogy van! Szeretek megmártózni a buliba nyakig! –vigyorogtam és alaposan megölelgetem.
- Jól nézel ki! –tett le a földre. –Már-már étvágygerjesztő.
- Pedig ma nem vagyok az étlapon! –töröm ki a nyakam majdnem, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Érdekes, nekem nem úgy tűnt!
- Csak nem féltékeny vagy? –sosem volt köztünk semmi sajnos. Sajnos?! Az ember általában nem fekszik le a főnökével, de volt amikor közel jártunk hozzá. Én mondom bárki is hódítsa meg egyszer őt, jól jár. Bár csak félmeztelenül volt hozzá szerencsém, de az megérte azt a pár percet amit fantáziálással és bámulással töltöttem.
- Nem, de ha végig pörgöd az éjszakát, holnap bealszol a pult mellett és akkor mit szolgálunk fel a vendégeknek? –vigyorgott.
- Mintha történt volna ilyen valaha is! –néztem rá felháborodottam. –Na jó, mostanában. –nevetem el magam. –Egyébként meg csajos estét terveztünk Sarahval, csak még őt nem látom.
- Sarah?
- Az a masszázsos csaj, akit annyira kedvelsz!
- Jaj igen. Nem tudtam, hogy Sarahnak hívják.
- Mert amikor bemutattam épp ki voltál kapcsolva.
- Lehet. –a főnököm meghívott egy italra amíg vártunk. Szerintem ez még belefér, de persze szerinte több is beleférne, csak épp nem beszélünk róla. Szerencsére, mert így nem romlik meg a kellemesnek mondható viszony. Már azt hittem fel kell mondanom amikor a raktárban egyszer megcsókolt, de se ő se én nem emlegetjük fel, így ami megtörtént az nem történt meg. A tömeg csak gyűlt és gyűlt, de a barátnőm még mindig sehol. Punk és goth cuccos emberek, jelmezesek, és vadul mutogatós egyedek hullámoztak együtt a zenére a félhomályban. Aki még nem volt egy ilyen helyen nem tudja mit is veszthet. Olyan igazán ősi és elemi az atmoszféra, felejthetetlen. Valahol mélyen az épületben egy női énekesű banda szolgáltatja a zenét. Átadtam magam ennek a világnak és lágyan ringatóztam miközben a főnökömmel csevegtem. És megint elsodródtunk a riadóztató pillanatig. Sokasodó poharak és a felszabaduló vágyak hatására Ewan közelebb és közelebb araszolt hozzám. Beszéd közben a hátamat cirógatta. Én pedig nem bírtam leállítani, mert élveztem. Kell egy pasi, és nem csak egy kiadós dugásra! De nem lehet a főnököm az, nem!
- Helló csajszi! –termett mellettünk Sarah végre! Az ég áldja meg érte. Bódult pillantással néztünk rá mindketten, aztán kitisztult a kép és Ewan abban a szent másodpercben elhúzódott.
- Szia… Sookie?! –kérdezem vigyorogva.
- Tudtam, hogy rá fogsz jönni. –fordul körbe, hogy megmutassa a jelmezét. –És te ki vagy?
- Tim Burton fantáziálása. –vigyorgok.
- Nem öltöztél ki?! –duzzog.
- Miért, tán nem vagyok jó így?! –látványos felháborodással pillantok Sarahról Ewanra.
- Nagyon szé…szép vagy! –dörmögte kissé rekedten a vérfarkas.
- Kösz főnök. –adok az arcára egy puszit, mert úgy érezem menten felrobbanok, ha nem érinthetem meg a bőrét. Ennyit a túlzásba vitt boszorkánykodásról. Itt ma még orgia is lehet.
- Tudod hogyan értettem! –karba tett kézzel mered rám akár egy durcás kislány.
- Rendben. Legközelebb ígérem veszek cicafüleket. –erre már elnevette magát. Sosem haragszunk túlságosan a másikra.
- Menjünk beljebb? –pillant Ewanra. Tudta, hogy megzavart valamit, csak épp azt nem tudta eldönteni, hogy ez jó, vagy rossz.
- Menjetek nyugodtan, én várok valakit. –mentegetőzött. Ha hazudik akkor elég béna, ha igazat mond akkor pedig nekem ciki. Egyik megoldás sem jó.
- Rendben! Akkor majd holnap! –búcsúztunk el és bevetettük magunkat a tömegbe. A barátnőm ezen világ csak egy részét ismeri, így néha vagy meglepő újdonság éri, vagy épp lelombozó dologgal találkozik. Ilyenkor jól szórakozom rajta. A homogén bulizó tömegen viszonylag könnyen átjutottunk, és a csajos estének máris úgy tűnt vége szakad. Sarah enyhe feltűnéssel szemezett a másik falnál ácsorgó pasassal. Nem mondom jól néz ki, de alakváltókkal nem szeretek kezdeni. Azt mondják a tapasztaltabbak, hogy egy alakváltó a legjobb szerető tud lenni, de nekem maradjon a pasi olyan, mint aki percekkel korábban felizgatott.
- Szerinted milyen?! –jött vissza hozzám miután táncoltak. A pasas elreppent valami italért. Szó szerint, madárrá változott. Nem kedvelem az állatos pornót. –Cuki nem?
- Cuki? Egy kisbaba habos ruhácskában az cuki! Egy alakváltó max akkor cuki, ha édes nyuszivá változik. Ez a pasi pedig akkor sem változna nyuszivá, ha könyörögnél érte.
- Jól van na. Tudod hogyan értettem. –forgatta a szemeit.
- Nem úgy volt, hogy csaj bulink lesz?
- Hát ööö…
- Ugye nem!
- Sajnálom, de már hetek óta nem voltam senkivel.
- Oh szegényem! Majd mormolok a libidódért egy imát.
- Mintha lenne hited!
- Van is! Oh istenem, jó istenem. Egy jó pasit adj ma nekem!
- Ámen.
- Az istened máris visszaküldte a madárkád. –intettem a felénk közeledő pasas felé.
- Ne haragudj. –néz rám bánatosan.
- Majd holnap mesélsz én pedig kiröhöglek, hogy a pasi egyszer csak átváltozott valamivé. –kacsintok rá.
- Istennő vagy!
- De nem én küldtem neked. Na menj, mert úgy látszik nem mer közelebb jönni. –nevettem el magam és barátnőm szót is fogadott. Egy fél percig álltam ott egymagamban, de inkább élvezni akarom a helyzetet. Elvégre szabad lettem hirtelen az egész estére. Bevetem magam a tömegbe és átadom magam mindennek ami csak áramlik. Vágy, ritmus, tűz, a dallamok, eltekerték a fejem. Táncoltam csoportban, csajokkal, pasikkal, egyedül és mindig egyre beljebb és beljebb kerültem.
- Áh, kész vagyok! –zuttyantam le háttal a pultnak.
- Kérsz valamit? –szólal meg mögöttem egy kellemes hang.
- Egy pár új lábat! –nyújtom ki a lábam mosolyogva, de amint megfordulok elakad a lélegzetem. A pasi egyszerűen észveszejtő volt.
- Hmm. Pedig jó kis lábad van. –hajol át a bárpulton, és jól megnézi magának.
- Te most flörtölsz velem?!
- Inkább meghívlak egy italra. Legalább okkal ülsz még egy kicsit.
- Hű, és minek köszönhetem a kitüntetést? Csak nem én vagyok a 250. szerencsés? –játszadozom a szívószállal.
- Nem. Bár szerintem a 250-et bőven elkerültük már. Amennyien vagytok!
- Na igen. Rengeteg ismerős akad. –pillantottam körbe.
- És gondolom sok ex is. –villantott rám egy szexi mosolyt. A feromonos démon mehet a levesbe! Ő kell nekem!
- Nem nyilatkozom!
- Szóval igazam van. –hagyott ott, hogy kiszolgálja a pultnál várakozókat.
- Nincs igazad, bár nem tudom miért is mondom el.
- Ezt örömmel hallom.
- Miért is?
- Az az én titkom marad. De bocsáss meg egy pillanatra!
- Beálljak segíteni? –dőlök előre.
- Tudsz? –most komolyan meg van lepődve?
- Nem, csak szeretnélek közelebb tudni magamhoz. Persze, hogy tudok! De csak akkor, ha kellek. –remélem elég félreérthető vagyok. És már a vágy gonosz kisördöge fel is bukkant a bal vállamon. Viszont a jobbomon nem egy angyalka jelent meg. Inkább egy bőrszerkós kis succubusz. Ennyit a megmentést remélő lelkivilágomról.
- Akkor gyere. –húzott át maga mellé.
- Egyébként mi a neved? –nyújtok neki kezet.
- Gerard, de hívj csak Gerynek.
- Oké Gery. Te pedig Nightnak!
- Night?
- Aha. Tudod, mint az éjszaka.
- Oké Night, lássuk mit is tudsz! A következő három rendelés a tiéd. –Gery árgus szemekkel figyelte minden apró mozdulatomat.
- Na, maradhatok?! –állok meg szembe vele.
- Nem akarnál itt dolgozni?
- Kösz, de van állásom.
- El ne csábítsd a szakácsom! –hajol közénk Ewan.
- Csá haver! –jellegzetes kézfogást váltanak, pedig embernek tippeltem a pasit. Eddig még alig tévedtem ebben.
- Máris pulton belül? –felhúzott szemöldökkel von kérdőre. Ez a pasi aztán nem semmi.
- Tudod, a pult alatt vannak mindig a jó kis dugi piák. Egyébként pedig mit adhatok?! –hajolok közel. Ezért a felvont szemöldökért megérdemel egy kis játékot. Meghökken, de nem húzódik el, ügyes.
- Két sört.
- Ha sörrel itatod a csajokat, gázos estéd lesz. –vigyorgok, mint a vadalma. Jó érzés ugratni.
- Üzlet és pasas. –húzza el a száját.
- Szegény. –veregetem vállon egy bánatos együtt érző mosollyal. Gery közben magunkra hagyott, hogy ne ússzunk el teljesen.
- Egyébként miért is vagy bent? Hol van a barátnőd?
- Sarah? Lelépett egy madárral.
- Oké, azt hiszem nem akarom tudni. –húzza meg az üvegét. A gonosz házi angyalkám máris bevetésre kész. Disznóságokat sugdos a fülembe, pedig én csak egy ártatlan jó kislány vagyok. Ők ketten felelősek mindenért, igen. Talán be kellene perelnem istent amiért kimaradt a hófehérke és szöszin dallamos csengő-bongó hangú jó oldal. Vagy épp örülnöm kellene, hogy éppenséggel nincs idióta vita?!
- Főnök, egy dög vagy. –látványosan ráharapok egy cseresznyére, mire ő nyel nagyokat. 1:1 újfent. Tekintete elkalandozik a ruhámon.
- Azt hiszem új egyenruha kellene nekünk is.
- Álmaidban! –vajon álmodik rólam? Vagy fantáziál? Én néha elkalandozom vele egy-egy kéjesebb órácskára. Ahogy szoktam volt mondani, ki ki garázdálkodjon abból amilye van. Nekem pedig van egy full extrás főnököm. És itt érkezik a pillanatnyilag másik.
- Kevernél pár koktélt? –adja át a shakert.
- Miért is ne?! –miközben rázom az italokat úgy helyezkedem, hogy alaposan szemügyre vehessem Geryt. Úgy 185cm magas lehet ami bőven megüti a férfias magasságot. A teste nem kigyúrt, de tuti megfordul után pár csaj. És aki ezt teszi nem csalódik a hátsójában. Barna haja lezserül kócos és az a tökéletesen hosszú kategória. Kiskutya tekintete megolvasztaná a legkeményebb jégcsapot is, csibészes mosolya pedig felvidítaná a legszomorúbb hölgyet is. Egyszóval pult mögé való, ahogyan a borravalója is mutatja. Közvetlen, kedves, gyors, segítőkész… Na jó, inkább kitöltöm az italokat, mielőtt kampánybeszéd kerekedne a fejemben. És már láttam is magam előtt ahogyan egy tömegnyi ittas, vágytól dühöngő csajnak reklámozom egy licitnél.
- Biztos jól mutatna még tangában is. –folytok el egy vigyort.
- Tessék? –hajol be mellém.
- Kell egy csipetnyi lime még. Azt mondtam. –pislogok nagyokat.
- Aha. Csak nem rólam fantáziálsz?
- Én?! Máris? Na ne viccelj már!
- Kár, pedig biztos jó lehet a képzeletedben. –oh, ha te azt tudnád. Órákon keresztül dolgoztunk egymás mellett, egy-egy apró érintést megejtve a másikon. Lassacskán térdig gázoltam az olyan elképzelésekben amikor valamelyik pillanatban egymásnak esünk és a pulton, vagy környékén csináljuk.
- Sarah bezzeg. Eddigre már biztos szárnyal a madarával. –pillantok fel a felső szintre ahol szintén enyhén ital és vágy mámorában tobzódik a nép.
- Ki?! –állt meg egy pillanatra Gery.
- A barátnőm. Együtt jöttünk ide, de ő lelépett egy alakváltóval. Én pedig itt vagyok.
- Velem.
- Talált.
- És ez szerinted jó így?
- Nekem. –rántok egyet a vállamon.
- Jó barát vagy. Aki jutalmat érdemelne.
- Aha, majd felterjesztetem magam egy Best Freind díjra.
- Nem is tudtam, hogy van ilyen.
- Hát majd Sarah megalapítja!
- Egyébként ez a Sarah ember?
- Aha. Miért?
- Csak úgy, kíváncsiság.
- Értem. –töltöttem ki újabb és újabb italokat. A nép aztán vedel dögivel.
- Na és te meg Ewan együtt futtok?
- Mikor? –a döbbenet amit az arcáról lehet leolvasni elbizonytalanított.
- Nem vagy farkas?
- Nem.
- De az a kézfogás?! Azt a főnök csak falkán belül használja.
- Jah az! A falka barátja vagyok. –mosolyog rám.
- Oh.
- Jó megfigyelő vagy.
- Nem éppen. –húzom el a számat. Megkezdődik az első haza szállingózás.
- Hmm?
- Nem jöttem rá melyik térfélen játszol. –zavaromban ide oda kapkodom a fejem és leverek egy poharat.
- Ember vagyok. –guggol oda mellém és segít felszedődni.
- Akkor mégis jól tippeltem.
- Miből gondoltad? –jobban tetszik úgy a munka, hogy közel vagyunk egymáshoz és közben kommunikálunk. Végre akad egy pasi aki érdekel, hallelúja!
- Nos, se szarv, farok, tülök, szárny vagy bármi. És gondolom a dekorációt te készítetted. –vigyorgok rá.
- Igen, de kérésre. –fintorog. –Aki fizet az parancsol!
- Ez olyan kis ribancos volt. –nevetek teljes jó kedvel.
- Vidám egy csaj vagy te Night. –ezt a bókot nem tudom hova tenni, és időm sincs megkérdezni, mert Gery kimászik a pultból és elkezdi letakarítani a már felszabadult romokat. Magamra maradtam egy csapat ittas démonnal, de szerencsére már rég túljutottak a kötekedő fázisukon.
Két órával később már csak a zenekar maradt és mi ketten.
- Ezeket hova tegyem? –szedek össze pár ládányi üres üveget.
- Hátra a raktárba. –mondja farból, majd amikor megfordul máris mellettem terem.
- Ezeket majd én viszem. Neked túl nehezek lesznek. –veszi ki a kezemből.
- Nem haltam volna bele. Emelgetek sokkalta nehezebb dolgokat is. –forgatom a szemem. Útálom amikor törékeny kislánynak néznek.
- Nem baj. Most már beviszem.
- Tőlem. –rántok egyet a vállamon és otthagyom, hogy duzzogva törölgethessem a pultot.
- Megbántottalak?
- Útálom amikor ilyeneket csinálnak!
- Milyeneket?
- Előzékenyen gyenge kiscsajnak néznek. –csattanok fel. Opál sárga szemem szikrázik a dühtől.
- Mentségemre legyen szólva eddig, csak emberlányokkal volt dolgom. –próbált bocsánatkérően nézni. Elérte a célját.
- Megbocsájtok! –nevettem el magam.
- Héj, héj, héj. Csak nem megvártad apucit csibém?! –a semmiből bukkant elő pár alak. Középen a korábban látott démonnal.
- Ezt nekem címezted? –pislogok értetlenül.
- Látsz még itt másik olyan csajt aki belesétált a csapdámba? Ha az emlékeim nem csalnak, úgy dörgölőztél hozzám, mint egy tüzelő cicus. –társai röhögni kezdtek.
- Ha az emlékeim nem csalnak aztán könnyedén otthagytalak. –vágtam rá egyből. Egy tag ezen is röhögni kezdett, de a szemmel verésnek hála elhallgatott.
- Wasley mi járatban vagy? –csatlakozott a csevejhez a csapos.
- Hozzád jöttem, hogy kifizessem az estét.
- Holnap is ráérsz, miután összeszámolom a fogyasztást. Nem ürült ki minden rekesz, így azokat átvenném. Persze, csak ha nincs más terved velük.
- Rendben, akkor majd ugorj be, de csak délután. Addig más elfoglaltságom lesz. –került elő a semmiből mindkét karjához egy bombázónak titulált csaj.
- Jelentkezni fogok. –törli le a pultot.
- Van kedved velünk tartani? –húzza le kissé a napszemüvegét és felette újra végigmér. Bár azt nem értem, hogy mi a francnak kell hajnalban napszemüveg, de mindegy.
- Kösz nem. A köznépnek dolgoznia kell. –a két csaj széles gúnyos és bárgyú mosollyal mered rám. Abban reménykedhetnek, hogy talán majd az elit pasas kiemeli őket a szarból amit eddig az életüknek neveztek. Ugyan ki szólná meg szegény kis naivságukat. Kár, hogy a fentnevezett egyed az egyik legnagyobb cserkész a városban. Bár lehet, hogy elég nekik a pár órányi csillogás. Őszintén szólva nem nagyon érdekel.
- Átkozott mágia. –csattanok fel, miután kivonult a díszes társaság.
- Érezted? –miért van ezen meglepődve?
- Persze, csak épp nem tudtam felülemelkedni rajta. –húzom el a számat az előzőn elgondolkozva.
- Magában is erős a hatása. Ezért sem értettem minek vet be mágiát, hogy szerezzen pár csajt.
- Elég lett volna meglebegtetnie a tárcáját és a banda fele kiugrik a bugyijából örömében.
- Nem vagy jó véleménnyel az emberekről.
- Ezt miből gondolod? –vigyorgok rá, mire megcsóválja a fejét
- Könnyen ítélkezel. Ez bajba sodorhat.
- Köszi apu. –rebegtetem a pilláimat. Egy rövid időre kissé lejjebb szökött a hangulat, míg végül már csak ketten maradtunk az egész épületben.
- Sietsz haza, vagy ráérsz még egy kicsit? –abban a pillanatban kérdez amikor felvettem a cuccomat, hogy megyek.
- Ráérek.
- És segítenél nekem?
- Persze. –dobok el mindent.
- Szét kellene válogatnunk a raktárban a ládákat. De csak akkor, ha nem tartalak fel.
- Menjünk. –a raktár rendkívül tiszta volt. Legalább is a képzeletemben valami lepukkantabb hely
- Szóval azokról a ládákról lenne szó. Annyit kellene csinálnod, hogy nézed a listát és beírod azt amit mondok.
- Nem tűnik bonyolultnak. –vigyorgok rá.
- Jó rád nézni. Olyan vidám vagy.
- Nincs okom szomorkodni.
- Biztosan boldog órában születtél.
- Kétlem. Inkább csak az ujjá születésem lett ilyen hatással rám.
- Ezt nem értem.
- Amikor megszabadultam a családomtól. Vagy a kötelezettségektől. A magam ura lettem és ez boldoggá tesz. Nem parancsol nekem senki.
- Nem panaszkodhatsz akkor. –reményeimmel ellentétben nem léptünk tovább. Fontos küldetésünk akadt a ládaszámlálás!
- És neked mi a piszkos háttértörténeted?
- Hmm? Ezt, hogy érted?
- Hogy jutottál el idáig. –fel sem nézek a lapról, csak nyilazom át a tételeket, hogy könnyebben át tudja majd nézni.
- Elvált szülők gyerekeként nem volt habos torta a gyerekkorom, de nem volt rossz. Hamar a sarkamra álltam és leléptem. Végül megvettem ezt a helyet és bár mehetne jobban is, megélek belőle. Szóval nincs piszkos múltam. Sajnálom. –a mosolya megolvasztaná még a jégkockát is egy pohárban, nemhogy az én kissé kiéhezett szellememet.
- És család, barátok, kapcsolatok? –légyszi mond, hogy szabad vagy…
- Egy macska vár rám, ha innen hazamegyek. Ráadásul kandúr, így agglegénylakásban élek. –köszönöm magasságos! Hirtelen elfogott a táncolhatnék örömömben, de persze meg sem moccantam.
- És gondolom téged sem vár haza egy mogorva alak.
- Hát nem. De még kedves sem, vagy épp egy jó vad szerető.
- Ezt sajnálattal hallom. –ez most mi? Azt sajnálja, hogy nincs pasim? MIÉRT???? Az értetlen fejem láttán tovább folytatja. –Végtére is mindenkinek szüksége lenne valakire.
- Gondolkozom egy macskán. Lehet, hogy beszerzek egy hölgyet a kandúrodnak. A kicsiken meg osztozunk.
- De gyerektartást nem fizetünk. Max, ha Max visz egeret szíve hölgyének.
- Oh, nem is várunk tartásdíjat. És szerintem egeret sem. Az én lányom tudom, hogy egy finnyás úri kisasszony lesz, vagy épp egy dög.
- Viszont akkor rendszeresen látogatnánk a távol levő gyerkőcöket.
- Az jó lenne. Minden kicsinek szüksége van apára és anyára. –bólogatok.
- Bár jobb lenne, ha együtt élne a család. –máris összeköltözés? Vov. Ez elég gyors tempó!
- Akkor mit is kell írnom? –váltok gyorsan témát. Gery diktálja és pakolászik közben, így van időm alaposan megcsodálni alkatát, valamint izmait amint megfeszülnek a nagyobb súly alatt. Szerencsére végül feleszmélek mielőtt folyni nem kezd a nyálam.
- Készen is vagyunk. Köszönök minden segítséget. –lép hozzám, hogy elvegye a papírokat. Véletlenül megérinti a bőröm és megrázzuk egymást.
- Feszültség! Látod ez van köztünk. –rázom nevetve a zsibbadó ujjam.
- Nem is csodálkozom. –lép közelebb.
- Ezen mondjuk én sem. –mosolygok rá és élvezem a tekintetét ami az enyémet fürkészi.
- Mivel tartozom?! –egy vad éjszakával! vágom rá egyből.
- Semmivel. Legalább nem unatkoztam. –még mindig mosolygok és ez átragad rá is. Felemeli a kezét, ám mielőtt megérintené az arcom, vagy a hajam megtorpan. Végül ahogy összetalálkozott a tekintetünk eltűnt hirtelen minden gát. Vadul csókolózva esünk egymásnak, mint két kiéhezett szex függő. Rendesen felhúztam magam a hordóra amin eddig is ücsörögtem, miközben Gery nagy tenyere már a combomon araszolt felfele.
- Ne itt. –húzódok el tőle, pedig már majdnem elérte a kritikus pontomat.
- Hozzád, vagy hozzám? –teszi fel egyből a kérdést.
- Milyen messze laksz? –zihálom az újabb csókunkba.
- 2 utcával feljebb. –nyög fel izgalmában és ledobja magáról a pólót.
- Akkor hozzád! –karcolom végig meztelen hátát a körmeimmel, mire minden előzetes nélkül a lábam közé nyúl. Ezzel belőlem is kiszedett egy kéjesebb nyögést.
- Menjünk! –magához húz én pedig a lábammal átkulcsolom a derekát. Így megyünk ki a raktárból. Kint pedig felültet a bárpultra. –Bírod még fél percig?
- Ha nem sietsz hozzákezdek egyedül! –tárom szét kissé a combjaimat és végigsimítok a belső felén. Gery nyel egy nagyot, és mint az őrült kezd el kutatni a cuccok között. Önkéntelen örömsóhajtás hagyja el kívánatos ajkait amikor megtalálja a kulcsait. A másik zsebébe pedig óvszert próbál eldugni. Bár látom nem szólok egy szót sem. Hátradőlve nyújtózom végig a pulton, hogy elérjem az italom maradékát, mikor beáll a teljes sötétség és Gery csörögve lohol vissza. Fölém hajol, végigsimít mindkét oldalamon, majd felhúzza a felsőm és a melleim közé csókol.
- Menjünk, mielőtt kitisztul valamelyikünk feje. –nyögök fel a vágytól égve. Lesegít a pultról és kézen fogva spurizunk ki az épületből. Sietős lépteink zaját csak az egyre szenvedélyesebb csókjaink hangja törte meg a hajnali csendben. Nem haladtunk olyannyira gyorsan, mint amennyire szerettük volna, így egy-egy falnál megtámaszkodva elidőztünk a pillanatnyi erőteljes vágynak köszönhetően. Ám így is elértük végre Gery lakását. Még a kulcsával ügyködött én máris átölelve a nadrágjától próbáltam megszabadítani, hogy ne fecséreljünk el több időt. Az ajtó megadta magát és kinyílt. Gery a derekamnál fogva rántott be és nyomott a falhoz. A két kezemet összefogva a fejem fölé emelte és így csókolgatta a nyakamat. Másik keze pedig a felsőm alatt kutatott míg meg nem találta a melleimet. a ruhámon keresztül is éreztem ajkai melegét amikor kissé megharapta a mellbimbómat. Felnyögtem gyönyörűségemben.
- Egész este küzdöttem a vággyal, hogy megdugjalak a pulton.
- Az a buta varázslat. –mosolygok rá és kiszabadítom magam a keze béklyójából.
- Ez a te hatásod. –támasztja hozzám a majdnem kiszabadított ágyékát, közben pedig leveszi a felsőmet, így már majdnem egálban vagyunk. A csókok egyre hevesebbek és követelőzőbbek, ahogyan a vágyaink is fokozódnak a másik érintésével. Faltól falig forogva hol adó, hol kapó pozícióban kutatjuk a másik érzékeny pontjait.
- Mekkora a lakásod? –simulok hozzá háttal. Már egyikünkön sincs más, mint az alsó ruházat. Vagyis Geryn egy egyre inkább feszülő boxer alsó, rajtam pedig a kedvenc bugyim.
- Na jó, nem bírom tovább. –támaszt neki a szekrénynek és felemeli a lábam, majd végigsimít a fenekemen, hogy félrehúzhassa az alsómat. A vállamat csókolja, miközben belém hatol teljesen kitöltve. Hallom a saját nyögésemet ami mellé egy kellemes férfi hang is párosul. Az embernek ki kell adnia a gondolatait, ha több órás szenvedés után végre megkapja ami után annyira sóvárgott. Minden mozdulatával éreztem ahogyan a testem többet és többet akar belőle. Szabad keze végigsiklott a nyakamon, hogy a kemény melleimre találjon. Próbáltam megtámasztani mindkettőnket, de a szekrény halk nyöszörgéssel ellenkezett a mozgatásának. Feltornáztam a térdem egy biztos pozícióba, így a másik kezét is bevetve fenekemet markolta és előre kalandozott a lábam közé. Egy pillanatra megállt és hátrált, majd magához húzott és fölém tornyosult, így folytatva tovább a rohamot. A gyomrom kellemes görcsbe rándult valahányszor összesimult a testünk, mintha belülről csiklandozott volna. A lábam pedig megremegett a közelgő orgazmus jeleként. Megálljt kértem és szembe fordulva vele heves csókcsatát vívtam az ajkaival, nyelvével. Az ölébe vett, lábaimat dereka köré kulcsoltam, hogy bevihessen a hálóba végre. Minden egyes lépésével kissé belém merült ezzel séta közben repített a csúcsra. A szobába érve leült az ágyra, engem pedig az ölében tartott továbbra is. Trükkösen lehúzta rólam a bugyim, és kiszabadult teljesen a nadrágjából, majd arcát a melleim közé temette. Ekkor jött el az én időm, hogy hanyatt döntsem az ágyon. Végigcsókoltam a felsőtestét miközben lágyan köröztem az ölében. Majd feltérdeltem ő pedig felhúzta a lábait, hogy megtámassza a hátam. Guggolva vezettem magamba a férfiasságát ami könnyed mozdulattal, izgatva siklott végig bennem újra és újra. Gery vagy a hangját hallatva, vagy tekintetével jelezte mennyire élvezi az alárendelt pozíciót. Ám végül mégis magához húzott, maga mellé döntve szemből hatolva belém ismételten. Csókolózás közben a másik érzékeny pontjait megérintve élveztünk el mindketten, hogy aztán percekig csak szemezzünk némán pihegve.
- Kár lett volna kihagyni. –csókolom meg, majd a füléhez hajolok, hogy belesuttoghassam „Köszönöm!”
- Kölcsönös életmentés volt. –csókolja meg a nyakam, miközben megszabadul az elhasználódott óvszertől.
- Ügyes. –vigyorgok elismerően. –Fel sem tűnt mikor került a helyére.
- Ez volt a lényeg. –kacsint rám, majd félig magára húz. –Nem tudok túl sokat rólad, de most olyan, mintha ismernélek. –nézi a plafont, miközben a mellbimbómat cirógatja.
- Talán jobb is így. Csak a pillanatot élvezni a többi szarság helyett.
- Mély bölcsesség. –vigyorog.
- És igaz is. –nyújtózom egy nagyot ásítva a hajnali kellemes hűvösségben.
- Aludj itt.
- Nincs más lehetőségem. Kell az energia, vagy a főnök kirúg.
- Ewan? Kétlem, de inkább ne kockáztass.
A felkelő nap fényénél aludtunk el, bár a napsugarak nem kúsztak át szerencsére a sötétítő függönyön. Hosszú kellemes óráknak tűnt az álom az engem ölelő férfikarokban, holott még csak a delet sem értük el így. Ám végül eljött a pillanat amikor úgy éreztem le kell lépnem. Csendesen kibújtam a karjai közül, felöltöztem, és egy utolsó pillantást sem vetve rá elhagytam a lakását. Hogy megbántam?! Nem. Hát meg lehetne bánni a legjobb dolgot ami érheti az embert az adott pillanatban?! Hülye lennék. Nem mentem haza, mert nem láttam értelmét, így egyenesen a Jó barátba vitt az utam. Ewan még sehol sem volt, így leültem a lépcsőre és élveztem az árnyék védelmét. Nem ittam sokat, de a fejembe szállt séta közben. Na, de csoda ez ilyen rekkenő melegben?! Amikor a főnököm végre bekanyarodott, felpattantam.
