3

A forróság szinte elviselhetetlen volt, ahogy hazafelé tartottam. Vastag felhőtakaró kúszott lassacskán a város fölé tovább fokozva a helyzetet egy kis fülledtséggel. Miközben vártam a kereszteződésben egy pillanat erejéig elfogott a kétségbeesés. Esni fog! Ez pedig katasztrofálissá emeli a helyzet komolyságát. Még ha eddigre Ewan vagy a keresőcsapat rá is akadt Sarah nyomára az eső el fogja fedni a legkisebb illatfoszlányt is. Amint leszakad az ég, elvész minden remény. Ez pedig nincs már olyan messze. A bőröm máris megtelt a közelgő vihar feszültségével. Imádom a viharokat, de nem most!

A lakásom egy viszonylag békés környék lakóparkjának egyik régebben épült részében van. Főként fiatal családok, vagy épp az életük nagyobbik felét megélt párok lakják, de akad pár elvált, megözvegyült személy is. Ilyen a közetlen szomszédom Tim. És itt lakom én, akihez talán a legritkább esetben érkezik vendég, vagy látogató. Tim épp ezért elszántan próbál eleget tenni az úgynevezett pótapai kötelezettségeinek. Tény, hogy néha jó, ha van egy szakértő ember a közelben amikor elromlik valami, de a szív küldi társkereső szerepét is szívesen magára ölti, ha kell, ha nem. Ennek viszont már annyira nem tudok örülni.

-       Szép napunk van. Nem, de?! –integet már messziről Tim miután elzárja az öntözővizet.

-       Lehetne jobb is. –sóhajtok fáradtan.

-       Fel fog hívni kedvesem! –bíztató mosolyt küld felém.

-       Kicsoda?! –értetlenségemet figyelmen kívül hagyva csóválja a fejét.

-       A mai fiatalemberekben is van ám tisztesség, csak épp ma már nem menő, hogy úriemberként viselkedjenek.

-       Tim, nem igazán értem, hogy mire célozgatsz. –szemöldök ráncolva próbálok visszaemlékezni a legutóbbi pasira, akivel megpróbált összeboronálni. Valami marketinges cégnél dolgozott és szentül meg volt győződve, hogy eladta magát. Hát tévedett. Bejött a melóhelyemre, mint vendég. Azt hitte, hogy viccesnek fog hatni, hogy reklamáció ürügyén kihívat a konyhából és randit kér tőlem. A terve még nagyobb hibája az volt, hogy mindezt az összes vendég füle hallatára próbálta véghezvinni. Miután az előtte pihenő tányér tartalma a fején és méregdrágának ható, ám mégis olcsó öltönyén landolt még Ewan is felszólította –kedvesen- hogy távozzon. Persze mindezt csak az után, hogy kifizette a számláját. Szegény kis ember, sejtelme sem volt róla, hogy épp a csúnya és gonosz farkas barlangjába sétált be, mint nagymama.

-       A tegnapi ruhádban vagy, ráadásul elég nyúzott állapotban. –végignéztem magamon.

-       Jah, csak hosszú volt az este és reggel már nem volt időm hazajönni, átöltözni. –mentegetőzöm, mint a tini a szüleinek mikor azok rajtakapják valami csínytevésen.

-       Azt hittem valami fiú volt a dologban. –babrál a slaggal.

-       Lényegében így is mondhatjuk. –önkéntelenül is elmosolyodtam Geryre gondolva, de aztán a bűntudat az arcomra fagyasztotta a vigyort. Sarah nélkül nem talákoztam volna vele. Viszont ebben az esetben a lány most épp a telefonon lógva szervezné a következő bulit.

-       Mindjárt gondoltam. Bármit is tett bizonyára megbánta, ha itt is keresett.

-       Micsoda?! –döbbentem le.

-       Azt mondta, hogy többször próbált elérni telefonon, de miután nem sikerült eljött. Itt sem talált meg, így megkért adjam át ezt. –a teraszon levő kerti székből felvéve átad egy levelet. Se feladó, se címzett. Ki a hét pokol lehet az?

-       Köszönöm Tim! –azon nyomban fel akartam tépni a levelet, hogy kiderüljön mi ez az egész. Ám bármi is álljon benne tuti, hogy nem az öreg lelkivilágának való. A kellemetlen érzés félelemmé vált, ahogyan kettesével szedtem a lépcsőt, hogy hamarabb a lakásomhoz érhessek. Tuti, hogy sem Gery sem Ewan nem hagyna itt levelet. A kulcsaim pattogva landoltak a szekrényen. Egy darabka pokol lapult a függönyeim takarásában, így először becsuktam az ablakot, majd a légkondit benyomva a pultra felugorva téptem fel a borítékot. Éjfekete kézzel írt betűk álltak a drága levélpapíron. Ismerős kézírás, de képtelen vagyok rájönni hol láttam már. Gyorsan átfutottam a sorokat, de semmi rendkívüli, leszámítva az aláírást. A gépemért nyúlva a szívem egyszerre dübörgött a torkomban és a fülemben. Hiába a légkondi, apró izzadtságcseppeket éreztem a tarkómon. Beütöttem a címet, majd a kódot. A szívem már szabálytalanul zakatol a mellkasomban. Az utolsó ütésnél megszűnt a világ amint megpillantottam Őt.

-       Istenem! –önkéntelenül a monitor felé kapok, mire Sarah megmozdul a képen

-       Night? –a hangja rekedt és száraz, de ez semmi az arca állapotához képest.

-       Végre hazatalált a mi kis lánykánk… -torzítót használ. Micsoda egy beteg, gerinctelen állat.

-       Mit akarsz? –a hangom metsző élű volt a dühtől. Tudtam jól, hogy közöm van az egészhez, hisz nem véletlenül így rendezték eddig a dolgokat.

-       Farkas barátaid feleslegesen izzadtak annyit. –önelégülten szórakozott, ahogyan felhangzott az első esőcsepp koppanása. Francba!

-       Maga egy elmebeteg! –próbáltam erős lenni, bármennyire is eltelített a félelem. Könnyfátyol homályosította el a látásomat. Sarah! Nem szabad sírnom! Egy maszkos férfi pofonvágta a barátnőmet mire a felrepedt szájából vér serkent ki.

-       Csendet! Vagy bemutatót tartunk a barátnődnek! –Sarah a torzítós hang irányába köpött. Fogait rózsaszínre festette a saját vére.

-       Halljam a feltételeket! –remegtem a pulton ülve. Karjaim már zsibbadtan markolták a lap oldalát.

-       Okosabb, mint TE. –ez a kijelentés vajon Sarahnak szólt vagy nekem?!

-       Tehát… Ismered az árnyékok kilenc kapujának történetét. –hát erről szól az egész?!

-       Az csak egy kölyökriogató mese. –horkantam fel.

-       Hát persze, hogy az. Ahogyan szörnyek sincsenek.

-       Nem hihet egy dajkamesében!

-       Elhozod nekem a kapuk kilenc kulcsát, ha még ebben az életben ismét szórakozni szeretnél a kis barátnőd társaságában.

-       Soha senki nem talált még bizonyítékot sem a kapuk, vagy a kulcsok létezésére!

-       Night, Night, Night… Ne is próbálj hülyének nézni. Tudom jól, hogy láttad már a kapukat. –honnan tudja? A hallgatásom elégedettséggel töltötte el.

-       Helyes! Persze az időd nem végtelen. A türelmemmel együtt a kis barátnőd testi épsége is csökkenni fog. Azt pedig nyílván nem szeretnéd, hogy még többet szenvedjen, amiért nem teszel meg érte semmit. –Sarah arca márványszobor keménységűvé dermedt, amikor kés élének hangja csendült fel a háttérben. Retteg!

-       Ha valami baja esik az égre esküszöm, hogy levadászlak és könyörögni fogsz a megváltó halálért! –tombolt bennem a kétségbeesés és a harag.

-       Dühöngés helyett csipkedd magad! –a nevetése még akkor is a fülemben csenget mikor megszakadt a kapcsolat.

-       Arrogáns seggfej! –csaptam a pultra egy hatalmasat.

Mi a francot akar a negyedik síkon?!

2

-       - Jó reggelt főnök. –integetek neki lelkesen.

-       - Night?! Te részeg vagy?

-       - Kikérem magamnak. Kevesebbet ittam, mint te.

-       - Akkor miért nem öltöztél át?

-       - Mert nem voltam otthon.

-       - Miért?

-       - Mert máshol aludtam.

-       - Kinél?

-       - Mi ez, vallatás, vagy apai kikérdező kvíz?! Beengedsz, hogy lezuhanyozzam, vagy sem?

-       - Jó-jó, csak aggódom.

-       - Majd szólok, ha szükséges lesz. –mosolygok mikor végre bejutok az épület hűvös védelmébe. Nem várom meg, hogy újabb kérdést tehessen fel, egyből az öltözőbe megyek és ruhástul a hűvös víz alá állok, hogy kitisztuljon a fejem. A csobogás hatására beugrott ahogy a pulton belül kevertük az italokat. Gery arca, nyaka, majd meztelen bőre és ahogy belém hatol a férfiasságával.

-       - De ugye nem az a pasas aki átadta a névjegyét?! –hallom Ewan hangját az ajtón át.

-       - Nem. Ő nem az én világom.

-       - Pedig nekem másként festett. –kiállok a víz alól és kinyitom az ajtót.

-       - Varázslatot szórtak a bulira és az a pasas még feromont is használt. –villantok rá gyilkos pillantást.

-       - Rendben. Csak tudod nem akarom, hogy egy olyan alak bántson. –szomorú tekintettel nézett rám.

-       - Sajnálom, hogy olyan támadó hörcsög voltam. –sóhajtok egy nagyot, mire magához húz és a vizes hajamra nyom egy nagy puszit.

-       - Szárítkozz meg, öltözz át és iszunk egy kávét. –ruháján keresztül is éreztem bőre forróságát.

-       - Értettem főnököm. –mosolygok fel rá, mire megvakarja a fejét és magamra hagy. Megpróbáltam nem elmélkedni a történtekről öltözködés közben, míg fel nem tűnt, hogy elhagytam egy bizonyos ruhadarabomat. –Basszuskulcs! –kiáltok fel bugyi híján.

-       - Nem- nem- nem- nem… –sétálgatok az öltözőben. Egy részem örült volna, ha a véletlen miatt újra láthatom őt. Viszont a másik felem rettegett a kínos pillanattól amikor Gery visszaszolgáltatja. Átöltöztem végül és nyugalmat erőltettem mikor kimentem. A kávé illat már átjárta a konyhát. Ewan ott ücsörgött az egyik alacsony széken. Magassága kissé esetlen kinézetet adott neki, de édesen.

-       - A szokásos! –nyújt át egy hatalmas bögrét.

-       - Lesz valami érdekes ma?! –támaszkodom neki az egyik munkaasztalnak és kortyolok bele a kávémba.

-       - Semmi különös. Egyenlőre nincs szokatlan megrendelésünk.

-       - Az üzlet sikerült tegnap?

-       - Még nem tartunk ott. –titokzatoskodott Ewan.

-       - Éééértem. –biztos falkaügy. Ilyenkor szokott csak ennyit mesélni. Amint kihörpintette kevés kis kávéját megérkeztek a többiek is. Tovább nem beszélgettünk. Érdekes, hogy amikor bárki ott van a bandából Ewan visszalép a főnök-alkalmazott szintre. Ilyenkor olyan, mintha egy vékony láthatatlan fal emelkedne közénk. Már megszoktam, ám ma mégis olyan furcsának hatott. Pár perce még aggódott értem, most meg eltűnt az a tűz a szeméből amikor rám néz. Hirtelen fájdalom járt át, mint mikor elvesztettem egy régi kedves barátomat.

-       Nah de nincs idő filózni. –mosom ki a bögrémet. A nap nehézkesen halad, bár pörgés van és szerencsére rengeteg vendég. A konyhában hárman vagyunk. Egy csajszi mosogat, egy szakács és én, szintén szakács. Ezen kívül pedig kint egy pincér, egy pultos és a főnök. Nem nagy hely a miénk, de jól megy és ez a lényeg. Épp letakarítom a kiadópultot amikor Ewan löki be a lengőajtót.

-       - Night, ki tudnál jönni egy percre?! –mivel nem válaszolok, csak meredek rá értetlenül hozzá teszi.

-       - Az irodámba. Most! –válaszra nyitnám a szám, de nincs kinek mondanom. Ewan már ott sincs, így kimegyek. Azonban még be sem kell lépnem az ajtón amikor meghallom a hangot. A francba!

-       - Gyere be! –szól ki még mielőtt kopoghatnék. Ilyenkor utálom az orrát.

-       - Milyen ügyben keresel? –próbálok könnyed lenni. Gery arca olyan volt, mint egy durcás kölyöké. Csak nem összeugrottak?

-       - A barátod hozott neked valamit. –dőlt hátra a székében Ewan.

-       - Ezt nálam hagytad. –adta vissza a kollekcióm hiányzó darabját egy szexin huncut mosollyal. Ha nem itt és nem most van, megcsókolom és felvetek egy esetleges ismétlés lehetőségét. Ám a két pasi között csak úgy feszül a levegő. Túl sok tesztoszteron így csak átveszem és zsebre vágom a csipkés darabot.

-       - Köszönöm, bár nem kellett volna idehoznod. –motyogom és megpróbálok kislisszanni az ajtón, mintha nem is léteznék.

-       - Nem a tangád miatt hívtalak ide! –dörmögött Ewan.

-       - Megjegyezném, hogy nem tanga, hanem francia bugyi, ráadásul a ke…- de inkább befogom, mert mindketten engem mustrálnak. –Mi van?! –próbálkozom, hogy folytatásra sarkaljam a főnököm. Egyikük sem szól egy szót sem, csak fájdalmas arcot vágva néznek.

-       - Sajnálom Night! –tör ki Geryből.

-       - Mit?! –pillantok egyikről a másikra. –Mi van már, mondjátok az istenit!

-       - Ezt találták reggel a takarítóink. –veszi fel a szétszaggatott táskát Ewan asztaláról.

-       - Egy alakváltó holtteste mellett hevert. Találtak női ruhát is, de Sarahnak eddig még semmi nyoma. –hiába ismertem fel egyből a barátnőm valaha volt egyik kistáskáját, képtelen voltam felfogni a helyzetet.

-       - Sarah korán elment a pasassal és utána tuti, hogy hazament. Reggel neki is kezdődött a műszak. Biztos, csak elejtette, vagy megfeledkezett róla. –ez még nekem is túl hihetetlen magyarázat volt. De az nem lehet. Neki nem eshetett semmi baja. Csajos este volt, és mégis borult a libidónk miatt, de ez még nem akkora bűn, hogy halál járjon érte! Vagy mégis?! Éreztem, hogy kicsúszik alólam a talaj, mire feleszméltem két aggodalmas szempár figyelt rám. Két isteni pasas számára ebben a percben, csak én számítottam a világon, nekem pedig tombolhatnékom és sírhatnékom volt.

-       - Keressük őt, még van remény! Odaküldtem a legjobb vadászainkat, de nem érezték a vére, vagy a halála szagát. –simította végig az arcomat Ewan.

-       - Jobb lenne, ha hazavinném. Úgy is bezártok, jobb lesz neki otthon.

-       - Rendben. Én is kimegyek a terepre, hogy segítsek. Jobban ismerem Sarah illatát a többieknél. Ha lesz valami, azonnal szólok. –ezzel eltűnt a látószögemből.

-       - Meg tudod mondani, hogy merre laksz, vagy vigyelek vissza hozzám?! –nézett rám Gery. Meg akartam szólalni, de inkább lecsuktam a szemeim. Ha elalszom és legközelebb felébredek, kiderül, hogy álmodtam mindent és akkor rendben lesz. Beöltözöm valami idétlen jelmezbe és nem hagyom a barátnőmet veszni az esti bulin. Igen, ez a jó terv.

Éreztem, hogy felemelnek, mintha lebegnék. Aztán a sötét mélységbe repítettem magam. Könnyen ment, régen sokat gyakoroltam ezt. Órákon át csak lebegni a sötét óceán felszínén. Nem látni, nem hallani és legfőképp nem érezni semmit sem. De egyszer mindennek vége szakad. Nekem pedig vissza kell emelkednem a felszín zajos és bajos világába. A legelső dolog amit érzékelek az a kellemes melegség. Majd az illat ami beindítja a vágyaimat. Mielőtt kinyitnám a szemem, az egész testem pezsegni kezd.

-       - Szia. –suttogja mosolyogva Gery. –Még nincs semmi hír. –húzza el a száját. Az agyam tudja, hogy mondani kellene valamit, de ehelyett közel hajolok hozzá és megcsókolom. Érezhetően nem számított rá, mégsem bírok leállni. Kívánom őt, akarom! Nem kellenek gondok, gondolatok, csak az izzasztó szex és élvezet. Gery az ő extázisával.

-       - Ez most…

-       - Sss. –fojtom belé a szót egy újabb csókkal amit még egy és még egy követ. Közelebb húzom magamhoz és a lábamat az oldalára emelem. Ő egyből elkezdi simogatni a combomat engedve az akaratomnak és a vágy hőének ami a bőrömön keresztül áramlik a testébe. Ahogy megmarkolja a fenekemet az alsó ajkába harapok lágyan, de mégis erotikusan. Majd egy ujja hátulról utat talál nadrágon kívül is érezhetően nedves kelyhemhez. A szemében látom felcsillanni a kérdést, hogy valóban meg akarom e ezt tenni épp most, de mielőtt feltehetné felsőjét felhúzva forró csókkal izgatni kezdtem mellbimbóját. Ez belé fojtja a szót, feje a párnára hanyatlik, mikor nadrágján át megsimítom merev férfiasságát. Ő is akarja, ez azt jelenti, hogy nem használom ki, suhant át a lelkiismeretemet megnyugtató gondolat az agyamon mielőtt még visszatáncolnék a valóságba. Vágyik rá, a kielégülésre. Hogy szeretkezzen velem egy hatalmasat, döntöttem a hátára és ültem az ölébe úgy, hogy férfiasságát a testéhez préseltem. Erre felszisszent, de kezei nem löktek el. A felsőmet levéve melltartóm kikapcsolása nélkül simította végig melleimet. Ahogy mellbimbóimat két ujjával összecsippenti és kiemeli a funkcióját vesztett fehérneműből összerezzenek. A rajtam levő nadrág teljesen átázott és már Gery nadrágján is foltot hagytam. Feljebb tornászott mindkettőket és felülve ajkai közé vette az egyik kemény bimbót.

-       - Csókolj meg! –sóhajtom, mire cuppanó hang kíséretében kiszabadul a mellem ajkai fogságából, hogy megcsókoljon. Ám mielőtt ajkaink összeérnének halkan hozzá teszem. –Ott lent…

Szemöldökének íve kissé feljebb kúszott. Nyelve követelőzve hatol a számba, miközben megpróbál az oldalamra billenteni.

-       - Nehéz lesz úgy, ha te maradsz felül. –mosolyra húzódik kipirult ajka. Oldalra nem, de a hátamra már hagyom magam fektetni. Egy végtelen pillanatig tekintetünk egybeolvad, majd Gery eltűnik a látószögemből. Nem maradt más, csak a plafonon kergetőző fényjáték így inkább lehunyom a szemem. Az ágy lágy ringása ellazít, amíg ő megtalálja a legkényelmesebb pózt és vérforraló lassúsággal elkezd megszabadítani a ruhámtól. Hallom a saját szívdobogásom, ami idegesítő sebességű tam-tamot ver a fülembe, miközben legszívesebben ráordítanék, hogy ne totojázzon már ennyit, inkább vadul hatoljon belém, hogy elvesszek a feltörő adrenalin és boldogság bombában. Türelmem és nyugalmam végső határán mégsem negatív megjegyzés hagyja el ajkaimat. Az érzés borzongatóan fantasztikus. Sosem éreztem még így egyetlen pasival sem. Gery csókja, majd ajkai és nyelve játékossága pillanatok alatt sorozatos élvezetben részesített. A lepedőt markoltam, vagy épp a párnát nem is igazán tudom, de nem is érdekelt, mikor végül ujjai is bevetésre indultak. Egyszerűen tökéletesen csinálja, pont úgy ahogy vágyom rá és nem kellett egyetlen egy szóval sem irányítanom őt, mint általában. Nem számoltam, hogy az alatt az idő alatt hány alkalommal éltem át orgazmust, de egy biztos. A pasi isteni!

-       - Remélem élvezted. –az arcára rá van írva, hogy tudja a választ, sőt még többet is. Felülök, és a csókomba megpróbálom belesűríteni azt a milliónyi köszönömöt, amit mondanék ezért az élményért.

-       - Nem akarok kegyetlennek látszani, de már szétfeszül rajtam a nadrág. –suttogja a fülembe. Leheletének melegsége még a szoba forró levegőjében és érezhető. Ha azt hinném magamról naivan, hogy ennyi elég volt, tévednék egy nagyot. Valaki lehet, hogy szex mániásnak nevezne, de az még nem élt át olyat, amit én. Visszahanyatlok az ágyra, majd Gery alá kúszok. Arcán pillanatnyi értetlenség tükröződik, hogy aztán belefojtsam a szót. Férfiasságát kiszabadítva a textil börtönéből alulról kezdem el kényeztetni, miközben a derekát és fenekét simogatom. Hamar érzékelhetővé válik a reakciója. Már nem tartja olyan biztosan magát felettem, ráadásul a légzése is kapkodóvá válik. Tökéletesen begerjedt attól, ahogy közelről okozott számomra gyönyörteljes perceket, én pedig kész vagyok viszonozni mindezt. Hasfala egyenetlenül táncol, ahogy közeledik a csúcspont felé, de az utolsó előtti pillanatban nem engedem, hogy feltérdelve kiszabadítsa magát. Egy félhangos nyögéssel engedett a gyönyörnek és az akaratomnak. Egészséges életmódú ember, többek között ezt is kiízleltem magjából. A gondolat mosolyra fakasztott. Gery oldalra dől az ágyon és lepillantva rám mosolyogva csóválja a fejét.

-       - Erre aztán nem számítottam. –két kezemnél megfogva könnyedén visszahúz maga mellé.

-       - Nem mondtam volna?! Velem nincs értelme számolgatni. Kiszámíthatatlan vagyok. –sóhajtva elnyújtózom. Feléje mozdulok, hogy megcsókoljam, Gery azonban érezhetően távolságot tart így végül a nyakára nyomok egy puszit.

-       - Köszönök mindent!

-       - Elmész? Megint. –megválaszolja a saját kérdését. Legalább nekem már nem kell.

-       - Nem kellene ezt tenned. Itt is maradhatnál. Egy zuhany, majd valami kaja és talán addigra hírt is kapunk. –mielőtt meggondolnám magam és elcsábulnék az aggódás fénye elveszi a kedvem a maradástól. „Értem aztán ne aggódj!” Zúdítanám rá az eddig elfojtott mérgemet hirtelen, de inkább felpattanok és csendben felöltözve egyetlen szó nélkül elhagyom a lakását.

Mégis mit kellene mondanom, vagy tennem?!